Hát nem hittem volna… 🙂 ez király volt!

Ha hétfőn azt mondják, h minden rendben lesz… hát, nem biztos, hogy hittem volna az illetőnek XD

De hát péntekre minden elintézve, este a vetélkedő is kész lett, vágjunk bele a hétvégébe!

Szombat reggel 6… hejj, de nehéz felkelni 😀 na induljunk el, 140 ember vár arra, hogy elzakatoljunk Fehérvárig, onnan pedig tovább busszal Bodajkra.  Hát, nem mondom, mikor első körben felment x ember a csuklósra, akkor a buszsofőrrel együtt nekem is lepergett az életem előttem. A társaság 40%-a kb. kint maradt. Na erősködjünk egy kicsit “FIÚK ÖLÉBE A LÁNYOK! CSOMAGOKAT AZ ÖLETEKBE VEGYÉTEK!!” Kis küzdés után sikerült mindenkit feltolni a buszra, indulhat a menet! Útközben dalolászás, ELTE induló, sofőr bácsi nagyon jól szórakozott rajtunk 🙂

Megérkezünk, beszélek táboros Andor bácsival, melyik házba mehetünk, hogy működnek az ajtók, stbstb. Kint gyorsan vázolom a helyzetet, de a környtanosok már repülőrajtot vesznek, úgyhogy igyekszem rövidre fogni. Befejezem, utána kb. egy megvadult folyó áramlási tulajdonságaival megy be mindenki szobafoglalózni. Én kényelmesen bebattyogok a főszervházba Bogiékkal 8)

Délben gyors eligazítás az állomásoknak, fél 1-kor a csapatvezetőknek, 1-kor pedig indulhat a móka 🙂 3/4 órás csúszással sikerült is lezavarni az egészet. Én addig az esti vetélkedő részleteit dolgoztam ki. A hangfalat Maci rakta össze Tóth Máté telefonos segítségével és az én lábatlankodásommal az ebédlőben. Sikerült a dolog, úgyhogy a 4. csapat után mi szórakoztattuk a külügyes osztagot a zenéinkkel 🙂

Bevallom nem sikerült elég pesszimistának lennem, eggyel több óra lazulás állt a csapatok rendelkezésére vacsi előtt. Ez megosztotta a közvéleményt, volt aki szerint jó volt, addig dumáltak, játszottak, stbstb., Volt aki szerint túl sok. Táborra igyekszem jobban összekoordinálni a dolgot. Este pontban 7-kor jött a vacsi.

Ugyan fél 9-re ígértem az esti vetélkedőt, de a termet nem sikerült csak fél óra alatt átpakolni a (kezdetben) földes srácok segítségével. Minél többen lettünk, annál jobban ment a dolog, kb. 3/4 9-re fel is állt a játszótér. Volt ott minden, csúnya lányok, rúzs foltos pasik, beszivárgott némi Hírcsárda is, valamint minden tisztség megkapta az őt megillető ódát. Ugyan a kvíz nem úgy sült el, ahogy terveztem, de alapvetően jól érezték magukat a csapatok 🙂

Este persze, hogy buli, a DJ pultban felváltva Maci, Marci és jómagam (bár a végén befoglaltam az egészet úgy 2 órára :P). 2 után nem tudom mi volt, Fluor Tomit hallottam ugyan még legalább egyszer, de hogy őszinte legyek kidőltem… 🙂

Másnap már jóval könnyebb mellkassal ébredtem, Bogi túrája következett, sok dolgom nem maradt vasárnapra. A földTAN-földtud csapattal mentem, mintegy pihenésképp, meg mégiscsak megnézem a szakomon a felhozatalt. És bár a pontyot inkább kihagytam, nagyon tetszett az egész: az állomások, a táj, a csapat!
Hab a tortán: még Duki is megkerült… 🙂

Visszaérve konstatáltam,  hogy a matekos-Bárczis részleg nagyon rendesen visszapakolta a nagytermet, a hangosítás elment Pestre, Kókuszmenyétkém ott maradt a szobában, illetve a főszervház be van zárva a cuccommal együtt. Ergo sok mindent nem tudtam csinálni, leültem hát a földesekkel a rögtönzött piknikes placcra. Egy 3/4 óra múlva befutott Bogi is, felfedve előttem, hogy a kulcs végig ott volt az ajtó mellett, csak eldugva… Na remek. Villám eredményhirdetés, pontymentes torta elfogyasztás ujjal, villám összepakolás. Busz már rég beállt, úgyhogy lassan szivároghat felfelé a nép.

Az mondjuk egy dolog, h kb. 10 emberrel kevesebben voltunk, de nem alacsonypadlós busz jött értünk. Na ismételten “FIÚK ÖLÉBE A LÁNYOK! STBSTB”. Mi addig gyors csekk, kit és mit hagyunk a táborban. 2 füzettel, egy dossziéval és egy hajszárítóval lettünk gazdagabbak visszafelé. Betti jön, igyekezzünk, szegények odasülnek a buszba. Végül sikerült elindulnunk. Talált kacatok útközben kiosztva. Pályaudvarra megérkezés, Huller Zsófi vonat után futás, Kapari Dávidnak kabát-pulcsi visszaadás (amit a vonatról leszállva ismételten elhagyott, ha jól láttuk :D), gyors beözönlés a pályaudvarra. A vonat már benn állt, szóval gyorsan felszállunk. Kisebb harcok után sikerül – fogjuk rá – egybe tömöríteni a népet. Miután középfelé helyezkedtem el, ezért kalauz bácsi már úgy jön oda hozzám, hogy “Na itt van az Anna :)”.

Pályaudvaron könnyes búcsú, gyors kocsikázás a TTK-ra ledobni a cuccokat, este pedig egy rövidke film után 12 óra alvás… Mikor lesz a kövektező?! 🙂